Interaktív kiállítás és élményközpont várta az érdeklődőket Szombathelyen az emlékmű alatti parkolóban. A hatalmas kamion teljesen be volt rendezve oly módon hogy belépés után már eszünkbe sem jut hol léptünk be a kiállító térbe. A rodshow a 2013 augusztus 3 – 4-ei Nemzetközi Repülőnapot népszerűsítette amire a kecskeméti repülőbázison kerül sor. Az itt berendezett bemutató valódi és virtuális ízelítőt nyújtott a repülőnap haditechnikai programjaiból. Megtekinthető volt a Gripen vadászgép 1:8 arányú makettje, és 3D bemutatója. Egy 4D légi bemutató. Vadászgép szimulátorok. Digitális bemutatókat tekinthettünk meg a Magyar Honvédség, Légierő, Vadászpilóta képzés, és Katonai ejtőernyőzés történetéről. Büfé, koktélbár, és ajándéktárgy vásárlási lehetőség is volt . A bemutatók nagyon népszerűek voltak, jó választás volt a Szentiván éji rendezvény szomszédságában, és idején megrendezni. A kecskeméti repülőnapra itt elővételben, kedvezménnyel vásárolhattak belépőt a komoly érdeklődők.

Ha eljő június 16. lehet az a hét bármely napja, a kalapos emberre,( aki egyforma komolysággal lép elő a fő tér 41-es ház falából nap mint nap), sokkal nagyobb figyelem jut. Pedig soha nem megy el a helyéről a többi napon sem. Nos a figyelmet az immár 19. alkalommal megrendezésre kerülő, Bloomsday napnak köszönheti, aminek kiinduló pontja épp az említett ház. És hogy mindez hogyan jön össze itt olvasható.

A rendezvény azon az irodalmi tényen alapul, hogy James Joyce Ulysses című - egyetlen napon (1904. június 16.) játszódó - regényének mitikus főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) reklámügynök, dublini kispolgár szombathelyi származásúnak vallja magát. A helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt a városban, a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal. (Az Ulysses Triesztben íródott.) Ezen alapszik az immár hagyománnyá vált ünnep.

A forgatókönyv minden évben hasonló, de mégsem ugyan az. Idén eléggé városlakó centrikussá vállt. Nekem tetszett ez a visszafogott nyitottság benne. A megnyitó ünnepség rekkenő melegben fúvósmuzsikával kezdődött, ez szokássá vállt már. A kötelező köszöntők után, kissé közelébb húzódhattak az ünneplők a már említett szoborhoz, pár közös fotóra. Ezt máris a szintén hagyományos pecsételés követte, ami elvezetett egészen a rendezvény következő állomásáig. A pecsételésnél aki számít benne van, a mottó szinte mindig. A kihintett anyag rendkívül környezetbarát egy ideje már. Idén porcukor. A változás, és újdonság itt következett máris. Egy érdekes kiállítás megnyitóval. Szem kitágul, nézünk, megkerüljük innen, megkerüljük onnan. Vajon mik lehetnek ezek a barna alapozó festékkel lekent óriási konzervdobozok, tetejükön különböző kalincsokkal. Közelebb húzódunk, hogy maga az alkotó művész tolmácsolhassa az üzenetet, ami velük érkezett. Ha nem is Ö maga, de szószólója, Nagy Róbert médiaművész átélt szavaival tolmácsolta ezt, és ezzel hivatalosan is átadták, Nagy Csaba Enigmatikus táj című 3. és 4. dimenziós térobjektjét, installációját. Nehezen feledhető kezdő mondatai, „eljön a nap, amikor nem kel fel a nap.” máig visszatérnek gondolataimban. Hogy az üzenetet végül hányan értették meg a körben állók közül, arra kíváncsi lennék. De a program pörgött is tova, egészen az Agora szalonig. Itt már ismét a hagyománynál vagyunk, a Joyce-kutató, a Joyce Társaság elnöke, Takács Ferenc könyvbemutatójával, majd felolvasással, állófogadással, Guiness sör csapolással, és koncertekkel. Újabb változás ezek közt történt, egy újabb, érdekes, interaktív kiállítás megnyitásával, aminek a Képtár adott otthont. Nagy Róbert, és Horváth Gergely médiaművészek, indián sátort és a digitális csúcstechnológiát házasító, közös projektjének köszönhetően. E művet, nagy érdeklődés övezte, és az Elefánt együttes Fő téri koncertjéig el is nézegették az érdeklődők. A koncertre ismét sokan összejöttek, olyanok is akiknek fogalmuk sem volt a program hovatartozásáról. Végezetül, a záró koncert már visszatért a Bloom szimpatizánsok kis körébe, a megszokott Agora teraszra.

Képeim ezt a délutánt illusztrálják.

 

  

Ha nem vigyáztok, könnyen Rábastock . Hallottam több helyről is. Vagy miért hívatja az óvónéni a szülőket érdeklődő arccal, és kérdezi majd, hol voltak a gyerekkel a hét végén? Mert a gyerek úgy tűnik félrebeszél, és csak a hét végi kirándulást emlegeti. No igen nincsen itten semmi félrebeszélés, félrehallás, hiszen a nagy népszerűségnek örvendő körmendi, Alter-Rába fesztivál kistestvérét hívják így. Rábastock fesztivál . A név itt is két részből áll és így már jól látszik mit is takar, mit is akart vele tudatni a rendezvény szervezője. Egy mini Woodstock fesztivált, piknikes, lazulós bulizós, délutánt, estét, éjszakát jó kis blues zenékkel. Mert bizony a a kapukat már délután egy órakor kitárták. A városon átsétálva, a plakátokat leszámítva semmi nyoma nincs annak, hogy ekkora buliban lehet részünk, ha a Rába folyó irányába vesszük utunk. Csendes nyugodt a város. A fesztiválra is szép nyugodtan kényelmesen ballagnak, érkeznek a vendégek, és fellépő zenekarok. Senki nem kapkod, görcsöl, mint a zűrös hétköznapokon. Persze ha tudták volna a későn jövők hogy az első száz érkező a belépője mellé grátisz pálinkajegyet is kapott, lehet jobban igyekeztek volna. Minden esetre szépen lazán belecsaptak a húrokba a zenészek, és szórakoztak a legények, és a lányok, gyerekek is. Mert még rájuk is gondoltak. Volt étel-ital, tábortűz, sátorozás, heveredés a színpad előtt, jó hangulat, jó zene. Mindenféle korosztály eljött, és együtt idézték vissza a múltat a zenészekkel.  A fellépők pedig a Tűzkerék (Radics Béla emlékzenekar) Báró és a blues step, Meggie, Cserga, FuzzBox, Hendix Reload, Soulwave, Blues Revolver, akik Jimi Henrix, Joan Baez, Santana, Janis Joplin, Grateful Dead, Creedence Clearwater Revival, Jefferson Airplane, The Who, Joe Cocker dalait játsszák, de DOORS, Animals, Rolling Stones. dalok is felcsendültek a saját szerzemények mellett. Hajnali háromig tartott az első Rábastock fesztivál, amiből reméljük lesznek majd továbbiak is.

További fotóim két galériában találhatók.

Az első a nyugat.hu oldalon, a második pedig itt látható.

Egy emelőkosaras szerkezet, kamera, kamera, meg kamera, hatalmas mikrofonok, és sok sok kíváncsi tekintet. Ez volt a pillanatkép szombaton fél 11 előtt városunk Fő terén. Később, egy helyi járatos felmatricázott autóbusz is érkezett a tér mellé. Mi lesz itt? Kérdezgették egymást a bámészkodók, akik egy egy üzlet, és a fagyizó közt belebotlottak a jelenségbe. A válasz hamarosan egy chopper motor, és egy Ford Mustang kíséretében érkezett. A három, elegánsan a tér közepén elhelyezkedett zenész elé, illetve mellé ugyanis ilyen járművek érkeztek, fedélzetükön szintén muzsikusokkal. Előkerültek a hangszerek, és a ceremónia mester Mérei Tamás is. Ők máris megkezdték a hangszerek kifinomult kezelését, ami által felcsendült, az Aida indulója. És mint ha az égből pottyantak volna a térre a többiek, hipp - hopp előkerült egy hatalmas zenekar. Az előadott művel hatalmas sikert arattak, a járókelők, a fotósok, és mindenki szemében, népszerűsítendő a hamarosan megrendezésre kerülő Iseumi Szabadtéri Játékokat. A közönség ráadást is kapott, és aki nem figyelt az elején, az a végén láthatta, hogy a zenészek nem az égből pottyantak még sem, hanem az autóbuszról szálltak le. Legalább is, a készülő film forgatókönyve szerint. Az autóbuszon is természetesen a közelgő zenei program ismertetője látható. S ahogy érkeztek, úgy távoztak a művészek. Hirtelen. Persze még pár beállított jelenetet felvettek a teljesség kedvéért a nem kis költségvetésű filmhez, amit hamarosan az interneten is láthatunk.

Néhány elkapott pillanat az úgynevezett villámcsődületből. Idén láthatóan ez lett a trendi. Mindenki mindenhol villámcsődül.

Június 14-én délelőtt nagy volt a készülődés a Fő téren. Útvonal kijelölés, és ennek virágokkal való kirakása, Szent Mártonhoz kapcsolódó képek, múlt idéző tájékoztató táblák kihelyezése ugyanezen az útvonalon. Délután pedig kezdetüket vették a programok. A készülődés a Fő téri ünnepi rendezvénysorozat előzménye volt, mellyel megemlékeztek a város nagy szülöttje, Szent Márton ereklyéjének száz évvel ezelőtti hazahozataláról. A programok közt Szent Márton kirakó, az ismert családi játszóház és játszóprogram várta kicsiket a Gencsapáti Hagyományőrző Együttes, a Boglya Népzenei Együttes és a Rózsafa Tárogató Együttes részvételével. A délutáni programok végén ünnepi menet indult a Szent Márton templomtól a Fő téren át a Székesegyházba.

Néhány fotóm a megemlékezésről  itt  látható.

Békés párbajt rendeztek a szombathelyi kötélugrók csütörtök délután, ahol a fegyver az ugrókötél volt. Igazán kedvező a párbajozáshoz a szélcsendes napos idő. Ebben lehetett részük a nevezőknek, és az arra járó nézelődőknek. A Szombathelyi Kötélugró Klub újdonsága ez a verseny, ahol ki ki a saját kategóriájában mérheti össze ügyességét, tudását, megfigyelő képességét, kreativitását e műfajban. A verseny lényege ugyanis arról szólt, hogy a párokba sorolt versenyzőknek egymás trükkjeit kellett produkálni hibamentesen. Akinek ez nem sikerült, kiesett. Az összecsapást a Király utcában, a Dolce Vezzo fagyizó előtt rendezték, ahol a kiesettek és a győztesek is fagyiba tudták fojtani örömüket, illetve bánatukat. A trükkökről pedig csak annyit, hogy néha ugyan alaposan rátekeredett a versenyzőkre a kötél, olyan akrobatikus elemeket tartalmaztak. Minden elismerésem azoké a köteleseké, akik a bemutatás után, első ránézésre ezeket meg tudták művelni.

További fotóim a nyugat.hu oldalon és itt láthatók.

Eső napsütés, ismét eső, ez volt jellemző az idei gyermeknapra. Több rendezvény is volt a gyermekek szórakoztatására, közülük tán legnépszerűbb a Ferences-kertben zajlott, vasárnap délután. A játékos lehetőségek nagy része fedett helyre került, így az időről időre visszatérő eső nem zavarta a rendezvényt. Az Agora Gyermekek Háza szinte valamennyi játékát kihozta a témaparkba, amit láthatóan nagyon élveztek a gyerekek mellett a felnőttek is. Nagy sláger volt a klasszikus vattacukor is. Hatalmas sorok várakoztak az édességre. A színpadon is változatos műsor szórakoztatta az egybegyűlteket. A program zárása már jobbára a felnőtteknek szólt, a Táncos párválasztóval. Aminek mottója „Szabad egy táncra ?” volt. A fél hétkor kezdődő táncos program, egy mini tánc világnapi rendezvényre hasonlított. A kilenc tánccsoport, hét műfajt képviselt, rövid bemutatót, valamint tánc oktatást is tartottak. Este hét órakor kezdődött a közös tánc, amit tíz városban, ugyan arra a koreográfiára táncoltak a vállalkozó fiatalok. A rendezvényen a Fekete István Állatvédő Egyesület is részt vett.

Idén is megrendezték Szombathelyen az igazi hadihajók, Amerikai cirkálók találkozóját. A rendezvény sikerét, és résztvevőinek számát nagy mértékben befolyásolja az időjárás. Ez most meg is látszott. A péntek amolyan ráhangolódás érkezés, a szombat az igazi nagy buli, a vasárnap pedig a zárás hazautazás. Ebből a péntek most egy közepesen sikeres nap volt, még a Rockabillys, bulizós éjszaka, is családias hangulatú volt. A szombat délelőtt, igazi hangulatgyilkos időjárással, zuhogó esővel indult, ez még azok kedvét is elvette, akik távolabbról jöttek volna gépcsodáikkal. Délutánra persze megcsillant a nap a gyönyörű verdák fényezésén, és jöttek is sorban a cirkálók. Így végül közel harminc autó kápráztathatta az nézelődőket a Woodstock club parkolójában . Érdekességként bemutatásra került két csoda járgány is, a gyorsulási versenyek világából. Kis ízelítőt is kaphattunk ezek hangjából és erejéből. A vállalkozó kedvű tulajdonosok hangerő és gumiégető bemutatót is tarthattak. A találkozó egyetlen fekete báránya egy eredeti szép Volga volt ,ami ugye köztudottan nem amerikai színekben játszott. De természetesen szívesen látott vendég volt a rendezvényen. Fiatalabb korosztályt is láthattunk különös kinézetű kerékpárokkal, akrobatikus mutatványokkal. Végül a nap ismét zenei koncertekkel zárult, rock kategóriában.

További fotóim a találkozóról kettő galériában látható.

Az első galéria a nyugat.hu oldalon,

a  második galéria pedig  itt  látható

Kilencedik alkalommal Szombathelyen a Quadrille Európai Táncfesztivál. 320 diák táncolt együtt Johann Strauss Denevér című művére a város Fő terén. A tánc az ezekben a napokban érettségizőknek szólt. A közös táncot pontban 12 órakor a város polgármestere sípszóval indította, és Rimányi Judit táncpedagógus tanította be.

Ezt követően a Bucheni Fúvós zenekar adott hangulatos koncertet, a szép számú érdeklődőknek.

Filmes összeállításom itt látható.