Igazán látványosra sikerült a Szombathelyen első alkalommal megrendezett Sárkányhajó fesztivál. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, viszonylag kevés sportképzettséget, és felkészülést, gyakorlást igénylő vízi sport elérkezett hozzánk is, a Dragon Aktív Kft., és a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. jóvoltából. Ők szervezték ugyanis a két napos megmérettetést, amire szép számmal érkeztek csapat nevezések. Egy éve voltak már sárkányok a csótó vízén, de az úgynevezett próbaúszás volt a sárkányoknak, hogy megtudják megfelelő e a hely számukra, ha egy nagy verseny úszást szeretnének tartani. Akkor úgy tűnik bejött nekik a víz hőfoka, halállománya, mélysége, és a tó alakja is, mivel idén visszatértek egy hatalmas pancsolásra. A benevezett csapatoknak felkészítésen, és edző evezésen kellett részt venniük pénteken. Itt megtudhatták, hogy aggodalomra semmi okuk, hiszen a kb. 16 méter hosszú hajó nagyon stabil, szinte felboríthatatlan, elsüllyedni sem fog, esetleg bemerül a vízszint alá, ha sok vizet kanalaznának bele, de akkor sincs gond csupán az érzés olyan lehet, mint ha a tóba merített teli engedett fürdőkádban ülnének. Ez után a parton evezési gyakorlatokat végeztek, és ahogy említettem az elején, ennyi felkészüléssel már vízre is kelhettek a versenyzők. A többit már vízközelben, a gyakorlatban tanulhatták meg. Nos, hogy ez kinek mennyire sikerült, azt a szombati verseny eredménye mutatta meg. Szerencsésen alakult az időjárás, hisz mindkét napon kellemes szép, e sportnak való időjárás csalogatta a szabadba városunk lakóit. Reggel a polgármesteri megnyitó után, sárkányszentelés következett, ami hagyomány a sárkányhajózásban. A délelőtti időmérő futamokon többnyire az első bálozók, vagyis hajózók csaptak össze evezőikkel. Mindeközben a hajó elején a sárkány csak vigyorgott, mikor egy egy hatalmas evező csapással beterítették egymást a hajó utasai, akik ha minden rendben ment, tizenhatan voltak. Velük szemben helyezkedett el a dobos, aki az ütemet diktálta,mögöttük pedig a kormányos, aki a mindent kézben tartott. A táv pedig 200 méter volt. Persze a kezdőkön kívül részt vettek tapasztaltabb csapatok is. A sziget benépesült hamar, egyrészt a résztvevő csapatok tagjaival, másrészt a rengeteg érdeklődővel. Közben ételben, italban sem volt hiány. Ebédszünetben pihenhettek kicsit a vízi sárkányok, helyüket kisebb nagyobb sikerrel légi társaik vették át. Róluk annyit kell tudni, hogy igen kezes jószágok, csak nagyon kényesek. Soha semmi nem tetszik nekik. Ha a szél fúj, ha nem fúj, ha sok a fa, ha nagyon dombos, ha túl sík, szóval gazdáik mesélhetnének rengeteget kényességükről. Délután már a tét, a nagy lehetőség lebegett a bejutottak előtt. A győztes három csapat ugyanis részt vehet a nagy, nemzetközi versenyen, amit majd Szegeden rendeznek hamarosan. Késő délután volt már, mikor a 2000 méteres maratoni futam elrajtolt. Ez már igazán látványos volt, hiszen a tó körbe lett nyargalva több ízben is a sárkányokkal. Majd eredményhirdetés, koncertek és végül hastáncos szépségek szórakoztatták a versenyre érkezőket és kitartó szurkoló táboraikat. Végül hogy kik a legjobb sárkányszelídítők? A Weking Egyesület, Azzuro Security Kft, és a Tour de Dragon csapata.

Fotóim kettő galériában találhatók.

Egyik a nyugat.hu oldalon a másik  itt  látható.

A piros 55-ös vitte a bogarat. Sárváron is zajlott az élet.

Ez egy hétköznapi eset is lehetne, ha például egy pesti villamosról szólna, de esetünkben egy nyertes tombolaszelvény a piros 55, a bogár pedig egy 1974-es évjáratú, bordó betétes, fekete Volkswagen bogár, amit Pénzes Zoltán nyert meg sárváron, a második alkalommal megrendezett nemzetközi bogaras találkozón. A három napos találkozó valóban nemzetközivé nőtte ki magát, több ország bogarasai is jelen voltak. A több mint 110 csodaszép jármű közt, a bogarak voltak természetesen nagy számban, de sok VW buszos is érkezett, és táborozott, a Vadkert kemping jól felszerelt berkeiben. Néhány extrém típus is befutott szokás szerint. A pénteki érkezés, táborverés, és közös virslifőzés után, egy hatalmas, bulizós, éjszakai fürdőzés következett, hogy mindenki kipihenje az utazás fáradalmait. A hosszú éjszaka ellenére, korán ébredezett a tábor, és további érkezőket is fogadott. 11 órára összeverődött a nagy csapat, hogy egy látványos felvonulással tiszteljék meg, a befogadó várost. A vár pakolójában rövid pihenőt tartottak, ahol megcsodálhatták az érdeklődők, a kisebb nagyobb autókat. Délután aztán a résztvevők átadhatták magukat, a felhőtlen szórakozásnak, koncertekkel, bemutatókkal tarkított programok követték egymást. A felhőtlen kifejezés persze itt nem állja meg a helyét, ugyanis a késő délutáni tombola sorsolást, egy nagyon durva jégtámadás szakította félbe. Perceken át hullottak a dió nagyságú jegek. Hatalmas erővel csapódtak be, eső nélkül szárazon, ezért kérdéses volt, hogy a sok szép autócsodát, vagy a gazdáit kell e biztonságba juttatni. Pillanatok alatt fehérre változott a kemping zöld területe. A száraz tombolás után, kapott egy hatalmas eső körítést is a jég, és jól szétmosta a tábort. A vihar ahogy érkezett úgy távozott, és újra kisütött a nap, hogy mindenki alaposan megvizsgálhassa, felmérhesse a károkat. A vihar erejéhez képest viszonylag kevés kár keletkezett, hiába itt még volt anyag a verdákban. Minden esetre a látvány lehangoló volt. Kis rendrakás, autó simogatás után, tovább indult a program ,és gazdára talált az a bizonyos fődíj bogár is, amit az elején említettem. Érdekessége, hogy átvétel után, csak tankolni és autózni kell vele, az átírási és egyéb procedúra a nyeremény része. Nincs gondja vele a boldog tulajdonosnak. A jó társaság még vasárnapra sem verődött széjjel. Közös reggeli után, délelőtt még ügyeskedtek díjakat vettek át megkóstolták a koktél bár jeges kávé specialitását is, és lassan tábort bontottak. Nehéz szívvel búcsúztak az igazán jó hangulatú találkozó után. A visszatérő napsütés láttán sokan még haza indulás előtt, betértek a fürdőbe is. Köszönet a szervezőknek a színvonalas lebonyolításért.

A találkozóról kettő képgaléria készült.

Egy a nyugat.hu oldalon, a második pedig  itt  látható.

Nagy port kavart a 5. sárvári Szoc-Cool-Tur találkozó. A több napos rendezvény első estéje igazi múlt idézéssel kezdődött, hiszen az autósmozik jelensége azonos a múlttal. Legalább is én nem tudok a környéken működő moziról. Ezért is vártam nagy kíváncsisággal, meg mivel a szombathelyi szabadidő központba még ki ki járogattam 120-as Skodámmal magam is mozizni. A vetítés megkezdése előtt még világosban tábort verhettek a több napra érkezők. Persze már itt elfogyott a friss levegő, és a sátrakat porfelhő terítette be, egy rozoga Lada akrobatikus pörgetésének köszönhetően. Szegényt addig nyúzta gazdája, míg hatalmas gőzfelhő nem csapott fel motorteréből. Sötétedés után kezdetét vette a közel kettő órás vetítés, ami hol a valódi múltat, hol pedig a múlt kedvelőit különböző találkozókon, és élethelyzetekben mutatta be. A régi közlekedésbiztonsági filmek nagyon tanulságos dolgokat mutattak be. Sajnos igazi nagy tömeget még sem vonzott a mozi ezen típusa. A napot retro diszko zárta a Hegyi kocsma udvarán. Másnap már többen kíváncsiak voltak a szocialista járművekre, és kultúrára. Volt egy kis alkatrész és más börze, nagy üstben főzték az ebédet, minek elfogyasztása után elkezdődtek a laza programok, amik közt bemutatók, Lada show, szerény felvonulás, majd Rock and Roll őrület szerepelt. E rendezvényt, mint ahogy a többit is, délután megtámadta a hatalmas pusztító jégeső.

 

 

Interaktív kiállítás és élményközpont várta az érdeklődőket Szombathelyen az emlékmű alatti parkolóban. A hatalmas kamion teljesen be volt rendezve oly módon hogy belépés után már eszünkbe sem jut hol léptünk be a kiállító térbe. A rodshow a 2013 augusztus 3 – 4-ei Nemzetközi Repülőnapot népszerűsítette amire a kecskeméti repülőbázison kerül sor. Az itt berendezett bemutató valódi és virtuális ízelítőt nyújtott a repülőnap haditechnikai programjaiból. Megtekinthető volt a Gripen vadászgép 1:8 arányú makettje, és 3D bemutatója. Egy 4D légi bemutató. Vadászgép szimulátorok. Digitális bemutatókat tekinthettünk meg a Magyar Honvédség, Légierő, Vadászpilóta képzés, és Katonai ejtőernyőzés történetéről. Büfé, koktélbár, és ajándéktárgy vásárlási lehetőség is volt . A bemutatók nagyon népszerűek voltak, jó választás volt a Szentiván éji rendezvény szomszédságában, és idején megrendezni. A kecskeméti repülőnapra itt elővételben, kedvezménnyel vásárolhattak belépőt a komoly érdeklődők.

Ha eljő június 16. lehet az a hét bármely napja, a kalapos emberre,( aki egyforma komolysággal lép elő a fő tér 41-es ház falából nap mint nap), sokkal nagyobb figyelem jut. Pedig soha nem megy el a helyéről a többi napon sem. Nos a figyelmet az immár 19. alkalommal megrendezésre kerülő, Bloomsday napnak köszönheti, aminek kiinduló pontja épp az említett ház. És hogy mindez hogyan jön össze itt olvasható.

A rendezvény azon az irodalmi tényen alapul, hogy James Joyce Ulysses című - egyetlen napon (1904. június 16.) játszódó - regényének mitikus főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) reklámügynök, dublini kispolgár szombathelyi származásúnak vallja magát. A helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt a városban, a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal. (Az Ulysses Triesztben íródott.) Ezen alapszik az immár hagyománnyá vált ünnep.

A forgatókönyv minden évben hasonló, de mégsem ugyan az. Idén eléggé városlakó centrikussá vállt. Nekem tetszett ez a visszafogott nyitottság benne. A megnyitó ünnepség rekkenő melegben fúvósmuzsikával kezdődött, ez szokássá vállt már. A kötelező köszöntők után, kissé közelébb húzódhattak az ünneplők a már említett szoborhoz, pár közös fotóra. Ezt máris a szintén hagyományos pecsételés követte, ami elvezetett egészen a rendezvény következő állomásáig. A pecsételésnél aki számít benne van, a mottó szinte mindig. A kihintett anyag rendkívül környezetbarát egy ideje már. Idén porcukor. A változás, és újdonság itt következett máris. Egy érdekes kiállítás megnyitóval. Szem kitágul, nézünk, megkerüljük innen, megkerüljük onnan. Vajon mik lehetnek ezek a barna alapozó festékkel lekent óriási konzervdobozok, tetejükön különböző kalincsokkal. Közelebb húzódunk, hogy maga az alkotó művész tolmácsolhassa az üzenetet, ami velük érkezett. Ha nem is Ö maga, de szószólója, Nagy Róbert médiaművész átélt szavaival tolmácsolta ezt, és ezzel hivatalosan is átadták, Nagy Csaba Enigmatikus táj című 3. és 4. dimenziós térobjektjét, installációját. Nehezen feledhető kezdő mondatai, „eljön a nap, amikor nem kel fel a nap.” máig visszatérnek gondolataimban. Hogy az üzenetet végül hányan értették meg a körben állók közül, arra kíváncsi lennék. De a program pörgött is tova, egészen az Agora szalonig. Itt már ismét a hagyománynál vagyunk, a Joyce-kutató, a Joyce Társaság elnöke, Takács Ferenc könyvbemutatójával, majd felolvasással, állófogadással, Guiness sör csapolással, és koncertekkel. Újabb változás ezek közt történt, egy újabb, érdekes, interaktív kiállítás megnyitásával, aminek a Képtár adott otthont. Nagy Róbert, és Horváth Gergely médiaművészek, indián sátort és a digitális csúcstechnológiát házasító, közös projektjének köszönhetően. E művet, nagy érdeklődés övezte, és az Elefánt együttes Fő téri koncertjéig el is nézegették az érdeklődők. A koncertre ismét sokan összejöttek, olyanok is akiknek fogalmuk sem volt a program hovatartozásáról. Végezetül, a záró koncert már visszatért a Bloom szimpatizánsok kis körébe, a megszokott Agora teraszra.

Képeim ezt a délutánt illusztrálják.

 

  

Ha nem vigyáztok, könnyen Rábastock . Hallottam több helyről is. Vagy miért hívatja az óvónéni a szülőket érdeklődő arccal, és kérdezi majd, hol voltak a gyerekkel a hét végén? Mert a gyerek úgy tűnik félrebeszél, és csak a hét végi kirándulást emlegeti. No igen nincsen itten semmi félrebeszélés, félrehallás, hiszen a nagy népszerűségnek örvendő körmendi, Alter-Rába fesztivál kistestvérét hívják így. Rábastock fesztivál . A név itt is két részből áll és így már jól látszik mit is takar, mit is akart vele tudatni a rendezvény szervezője. Egy mini Woodstock fesztivált, piknikes, lazulós bulizós, délutánt, estét, éjszakát jó kis blues zenékkel. Mert bizony a a kapukat már délután egy órakor kitárták. A városon átsétálva, a plakátokat leszámítva semmi nyoma nincs annak, hogy ekkora buliban lehet részünk, ha a Rába folyó irányába vesszük utunk. Csendes nyugodt a város. A fesztiválra is szép nyugodtan kényelmesen ballagnak, érkeznek a vendégek, és fellépő zenekarok. Senki nem kapkod, görcsöl, mint a zűrös hétköznapokon. Persze ha tudták volna a későn jövők hogy az első száz érkező a belépője mellé grátisz pálinkajegyet is kapott, lehet jobban igyekeztek volna. Minden esetre szépen lazán belecsaptak a húrokba a zenészek, és szórakoztak a legények, és a lányok, gyerekek is. Mert még rájuk is gondoltak. Volt étel-ital, tábortűz, sátorozás, heveredés a színpad előtt, jó hangulat, jó zene. Mindenféle korosztály eljött, és együtt idézték vissza a múltat a zenészekkel.  A fellépők pedig a Tűzkerék (Radics Béla emlékzenekar) Báró és a blues step, Meggie, Cserga, FuzzBox, Hendix Reload, Soulwave, Blues Revolver, akik Jimi Henrix, Joan Baez, Santana, Janis Joplin, Grateful Dead, Creedence Clearwater Revival, Jefferson Airplane, The Who, Joe Cocker dalait játsszák, de DOORS, Animals, Rolling Stones. dalok is felcsendültek a saját szerzemények mellett. Hajnali háromig tartott az első Rábastock fesztivál, amiből reméljük lesznek majd továbbiak is.

További fotóim két galériában találhatók.

Az első a nyugat.hu oldalon, a második pedig itt látható.

Egy emelőkosaras szerkezet, kamera, kamera, meg kamera, hatalmas mikrofonok, és sok sok kíváncsi tekintet. Ez volt a pillanatkép szombaton fél 11 előtt városunk Fő terén. Később, egy helyi járatos felmatricázott autóbusz is érkezett a tér mellé. Mi lesz itt? Kérdezgették egymást a bámészkodók, akik egy egy üzlet, és a fagyizó közt belebotlottak a jelenségbe. A válasz hamarosan egy chopper motor, és egy Ford Mustang kíséretében érkezett. A három, elegánsan a tér közepén elhelyezkedett zenész elé, illetve mellé ugyanis ilyen járművek érkeztek, fedélzetükön szintén muzsikusokkal. Előkerültek a hangszerek, és a ceremónia mester Mérei Tamás is. Ők máris megkezdték a hangszerek kifinomult kezelését, ami által felcsendült, az Aida indulója. És mint ha az égből pottyantak volna a térre a többiek, hipp - hopp előkerült egy hatalmas zenekar. Az előadott művel hatalmas sikert arattak, a járókelők, a fotósok, és mindenki szemében, népszerűsítendő a hamarosan megrendezésre kerülő Iseumi Szabadtéri Játékokat. A közönség ráadást is kapott, és aki nem figyelt az elején, az a végén láthatta, hogy a zenészek nem az égből pottyantak még sem, hanem az autóbuszról szálltak le. Legalább is, a készülő film forgatókönyve szerint. Az autóbuszon is természetesen a közelgő zenei program ismertetője látható. S ahogy érkeztek, úgy távoztak a művészek. Hirtelen. Persze még pár beállított jelenetet felvettek a teljesség kedvéért a nem kis költségvetésű filmhez, amit hamarosan az interneten is láthatunk.

Néhány elkapott pillanat az úgynevezett villámcsődületből. Idén láthatóan ez lett a trendi. Mindenki mindenhol villámcsődül.

Június 14-én délelőtt nagy volt a készülődés a Fő téren. Útvonal kijelölés, és ennek virágokkal való kirakása, Szent Mártonhoz kapcsolódó képek, múlt idéző tájékoztató táblák kihelyezése ugyanezen az útvonalon. Délután pedig kezdetüket vették a programok. A készülődés a Fő téri ünnepi rendezvénysorozat előzménye volt, mellyel megemlékeztek a város nagy szülöttje, Szent Márton ereklyéjének száz évvel ezelőtti hazahozataláról. A programok közt Szent Márton kirakó, az ismert családi játszóház és játszóprogram várta kicsiket a Gencsapáti Hagyományőrző Együttes, a Boglya Népzenei Együttes és a Rózsafa Tárogató Együttes részvételével. A délutáni programok végén ünnepi menet indult a Szent Márton templomtól a Fő téren át a Székesegyházba.

Néhány fotóm a megemlékezésről  itt  látható.

Békés párbajt rendeztek a szombathelyi kötélugrók csütörtök délután, ahol a fegyver az ugrókötél volt. Igazán kedvező a párbajozáshoz a szélcsendes napos idő. Ebben lehetett részük a nevezőknek, és az arra járó nézelődőknek. A Szombathelyi Kötélugró Klub újdonsága ez a verseny, ahol ki ki a saját kategóriájában mérheti össze ügyességét, tudását, megfigyelő képességét, kreativitását e műfajban. A verseny lényege ugyanis arról szólt, hogy a párokba sorolt versenyzőknek egymás trükkjeit kellett produkálni hibamentesen. Akinek ez nem sikerült, kiesett. Az összecsapást a Király utcában, a Dolce Vezzo fagyizó előtt rendezték, ahol a kiesettek és a győztesek is fagyiba tudták fojtani örömüket, illetve bánatukat. A trükkökről pedig csak annyit, hogy néha ugyan alaposan rátekeredett a versenyzőkre a kötél, olyan akrobatikus elemeket tartalmaztak. Minden elismerésem azoké a köteleseké, akik a bemutatás után, első ránézésre ezeket meg tudták művelni.

További fotóim a nyugat.hu oldalon és itt láthatók.