Egy röpke fesztivál mustrára átugrottunk a hét végén a szomszédos megyébe, Zalaegerszegre, az immár 19. alkalommal megrendezett, Egerszeg Fesztiválra (A mosolygós fesztivál). Autópályán, úton, útszélen láthattuk már a program csalogató plakátjait, melyen „Mindenki Egerszegre” felirat hirdette, itt valami nagy durranás készül. És valóban, május 13-20-ig, Zalaegerszeg belvárosa igazi nyüzsgő térré alakult, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére való szórakozást. A város legnagyobb kulturális, és gasztronómiai ünnepe a hét végére teljesedett ki. Az egy hét alatt megszámolhatatlan esemény zajlott, köztük kiállítások, bemutatók, avatások, képzőművészeti programok, filmvetítés, három helyszínen koncertek. Közben kézműves vásárlátogatás, finom ételek, minőségi italok, gyermekprogramok, utcazenészek, csepűrágók, várták az érkezőket a Dísz téren. Innen senki sem térhetett haza csalódottan. Így mi sem. Hazautazásunk előtt még egy finom habos kávét is elfogyasztottunk a nagy színpad mellett, az Omnia kávézóban, ami épp szerdán volt 40 éves. Belépve elénk tárult az elmúlt negyven év. „Mosoly, barátság, Zalaegerszeg”

Fotóim a szombati napon készültek, és kettő képgalériában láthatók.

az egyik galéria a  nyugat.hu oldalon látható,

a második galéria képei pedig itt nézhetők meg.

2015-ben ünnepli a Szalézi Rend, az alapító születésének 200. évfordulóját. Ebből az aprópóból az ereklye, a szent jobb kézfeje, bejárja az egész világot. Magyarországon első állomásként Szombathelyre, 2013 május 17-én érkezett a Szent Kvirin püspök vértanúságának emlékhelyéhez, ami az Óperint utcai hídfőnél található. Ünnepélyes fogadására több száz hívő érkezett az akkor még gyönyörű napsütésben. Don Bosco holttestének liturgikus ruhába öltöztetett viaszfiguráját egy üveg koporsóban hozták Az ereklyét, jobb kézfejét, egy fémládában, a szobor szíve táján helyezték el. A Szalézi rend tagjai, a város vezetői, és hívek fogadták az ereklyét.
Innen ünnepi menetben vitték az ereklyét a Szalézi templomhoz, ahol a hirtelen érkezett esőzés miatt téren tervezett műsort a templomba kellett menekíteni. Itt fiatalok adtak elő táncot ,színdarabot, majd ünnepi beszédeket hallhattunk. Este a szombathelyi plébániai közösségek által vezetett imaórák kezdődtek, majd virrasztáson vehettek részt a hívek. Hajnali 5 órakor búcsú-szentmise után, aztán az ereklye elindult következő állomására, Győrbe.

További fotóim az eseményről  itt láthatók.

A harmadik próbálkozás lett az igazi befutó. A téli próbálkozások, a Budapest Bár koncert megszervezésére az időjárás kiszámíthatatlanságai miatt meghiúsultak. Ez sajnos a mostani sikeres szervezésű fellépés érdeklődésén is nyomokat hagyott. A kissé megcsappant érdeklődői létszám, persze betudható annak is részben, hogy egy szerdai napon került sor a koncertre. Persze aki eljött ismét nem csalódott, hiszen a profi zenekar, és az összeszokott vendég fellépők, hozták igazi formájukat. Ezúttal a színházias díszletek nélkül, klasszikus formában szórakoztatták közönségüket. Kissé merevnek tűnhetett ilyen pörgős zene mellett, a közönség számozott, helyre szóló jegykiosztása, pedig láthatóan sokak lábában már benne lüktetett a ritmus. Legfelül a sorok fölött, bizony voltak akik táncra perdültek. Igazán ütősre sikerült a két duett, és természetesen az összes dal választás. Hiába a csapat tudja, mivel lehet levenni lábáról a közönséget.

Fotóim a koncertről az esemény fotóalbumok közt látható

Városunk a korszakváltások időszakát éli. Egy korszak véget ér hamarosan Markusovszky Kórház életében is. A legendás kék csempés, burkolatáról elnevezett belgyógyászati tömb, amit 1972 októberében kezdtek megalkotni, hamarosan eltűnik a kórház területéről. Az akkor modern 150 ágyas erkélyes vizsgálókkal, kezelőkkel, betegtársalgóval felszerelt épület úgy tűnik ledolgozta a kötelező idejét, és nyugdíjazzák, vagy inkább temetik. Sokan felfigyeltek a hírre miszerint a legendás sok életet megváltoztató, megmentő vagy épp elragadó épület bontásra kerül. Több ezer ember fordult meg itt a negyven év alatt. Hogy igazán ekkora költséggel lebontani és új tömböt létrehozni ésszerű e, arról megoszlanak a vélemények, de ennek elbírálása nem az én feladatom. Én csak annyit tehetek hogy bemutatom utoljára épségben egyben, és utána azonnal a nagy port kavaró bontás pillanataiban . Visz lát kékcsempés. ( Jómagam egykor 3 évig tapostam folyosóit, és minden helyiségét hibák után kutatva, hogy az ellátás és gyógyulás zökkenőmentes lehessen.)

Intaháza, Mesteri községhez tartozó, külterületi település. Az intapusztai kastély utolsó tulajdonosa Dr. Batthyány-Strattman László herceg, ki hatalmas vagyona kétharmad részét karitatív célokra, a szegények gyógyítására fordította, és fáradhatatlan gyógyító tevékenységet végzett maga is. Az épületen, ami ma Pszichiátriai Intézet, ott díszeleg címere a családi jelmondattal: Fidelitate et for Titudine . Ezért is boldog lenne, ha látná, hogy ott a magyar társadalom szegényei, a társadalomból kiszakítottak, és az önszenvedélyek fáradt rabjai találtak segélynyújtó kézre, szeretetre / melynek hiánya éppen a betegségük egyik okozója / emberi szóra, gyógyító közösségre. Intaháza a művészeti terápiák gazdag tárházává vált az idők folyamán, mely egyben a Magyar Zeneterápiás Egyesület bölcsője is volt. Az intézet területén rengeteg állatka, kutyák és cicák élnek. Ezek az állatok mind befogadottak, rehabilitációs célt is szolgálnak, az ott ápolt betegek gondoskodnak róluk. Évek óta részét képezik az ottani „családnak”. A kórháznak anyagi lehetősége nincs az állatok ivartalanítására, orvosi ellátásra ezért az etetésüket és az eddigi orvosi költségeiket az ápolók és a betegek viselték. Mivel az állatok létszáma már óriási, körülbelül 20 cica és 5 kutyus él az intézet kertjében, most már nem tudják segítség nélkül finanszírozni ezt. Ezért a Fekete István Állatvédő Egyesület segítségét kérték, segítsenek ebben, és hogy minél többen értesülhessenek a problémáról, és lehetőség legyen adakozni az otthon területén élő állatok javára. S hogy ne csak kérjenek, de adjanak is, az intézetben élők közül ketten, fantasztikus képeket készítettek, melyekből a művészek felajánlottak jó néhányat. Ugyan így tettek a nagysimonyi ovisok is akik szintén szépen rajzolnak. Ezeket a képeket ajánlották fel egy aukcióra, hogy a befolyó összeggel tudjanak segíteni kedvenc állataikon. Az aukcióra felajánlott alkotásokat sok másikkal együtt, egy kiállításon lehet megtekinteni az intézményben. E hónap második felében ez a kiállítás Szombathelyre érkezik majd. A megvásárolható képek megtekinthetők az Állatvédő Egyesület Facebook oldalán. Ugyan itt lehet rájuk licitálni, és informálódni a szombathelyi kiállítás pontos helyéről és időpontjáról. A kedvencek ellátása és kezelése, a megnyitó után azonnal kezdetét vette.

További képeim a  nyugat .hu oldalon láthatók.

Majdnem kétévi előkészítés és két németországi helyszínen, Osterburkenben és Konstanzban történt nagysikerű vendégszereplés után, Szombathelyre érkezett a német-magyar közös rendezésű, „A RÓMAI SAS SZOLGÁLATÁBAN – Publius Ferrasius Avitus, Róma katonája háborúban és békében” című kiállítás.
 A tárlat témája a Római Birodalmon belüli mobilitás, amely egy Savariában született katonatiszt pályafutásán keresztül kerül bemutatásra. A kiállítás Neckar-Odenwald járás és Vas megye testvérmegyei együttműködése eredményeképpen jött létre. Az ünnepélyes megnyitóra szép számmal érkeztek érdeklődők. A vendégeket, Csapláros Andrea igazgató (Savaria Múzeum) a múzeum dísztermében köszöntötte. A megnyitón köszöntőt mondott, Dr. Puskás Tivadar polgármester (Szombathely Megyei Jogú Város), Kovács Ferenc elnök (Vas Megyei Közgyűlés), Dr. Achim Brötel járási vezető (Neckar-Odenwald járás).

A kiállítást Vargha Tamás parlamenti államtitkár (Honvédelmi Minisztérium) nyitotta meg, és Dr. Kiss Péter régészeti osztályvezető (Savaria Múzeum) mutatta be.

További fotóim a nyugat.hu oldalon és  itt láthatók.