Az Oladi ÁMK adott otthont az első alkalommal megrendezett, Queen Of The West Tattoo Fesztiválnak, melyet egy sárvári lány álmodott meg ide Szombathelyre. Tette ezt mindazért mert nagyon szeretett volna eljutni egy nagy tetováló fesztiválra, de valamiért mindig lemaradt ezekről a távolban rendezett eseményekről. Ezért elhatározta a fesztivált fogja közel hozni. Már januárban elkezdte a szervezkedést, megmozgatva minden követ, megkeresve minden jó kapcsolatot ez ügyben. Az is célja volt a rendezvénynek hogy kicsit eloszlassa a beidegződött negatív véleményeket a tetovált emberekkel kapcsolatosan, és rávilágítson a dolog művészi oldalára. Az eredmény október végére állt össze, ebben a két napos látványos, hangulatos, igazi profi művészeket is egy csokorba gyűjtött fesztiválon.

 

Én a második napon látogattam ki, mikor már az első mozgalmas napon és egy átbulizott éjszakán túl volt a csapat. Mert természetesen a mi fesztiválunkon a szórakoztatásról is gondoskodott a szervező, és az esti koncertre komoly zenei repertoárt hozott össze. Így érthetően a vasárnap szép komótos tempóval vette kezdetét. Itt aztán szájtátva nézelődhetett bár ki, a kiállított alkotások, vagy az éppen akkor készülő művek között. Hiszen jó alkalom volt ez arra hogy szabadon választva a művészek közül, megvalósíthassuk titkolt vágyainkat tetkó ügyben. Éltek is vele a komoly érdeklődők. Közben láthattunk lenyűgöző Amerikai autócsodákat, küzdősport bemutatót, örökbe fogadható állatokat, és tetkó szépségversenyt. És ha már szépség, akkor csúfság is legyen, így nevezhettek a legelcseszettebb tetkó címre is. Vasárnap az első kategóriában egy nyuszi a másodikban egy traktor tetkó vitte a pálmát.

 

 

A standoknál megállva hihetetlen arcokkal szembesültem a tetoválók személyében, akikkel beszélgetve teljesen más kép alakult ki mint ránézésre. Hihetetlen barátságosak közlékenyek és vidám fickók vagy csajok. Legfőbb erényük a fantáziájukban és kezükben rejlik. A műfajt technikai fejlesztéssel, rengeteg önképzéssel, gyakorlással, sokan mára már művészi szintre vitték, de ezt maguk soha nem vállalnák fel szerénységük miatt. Több dologban is egyet értettek. Az egyik hogy jól szervezett hangulatos fesztivált sikerült összehozni már első alkalommal is itt a nyugati határ szélen, bár a szomszédból nem igazán érkeztek látogatók. Valamint, abban is nagy az egyetértés, hogy a rohamos fejlesztések, a technika és segédanyagok terén magával hozta azt a problémát hogy az igazi profit nem az alkotóknál csapódik már le. A találkozó mindig jó alkalom a konzultációra, új technikák megbeszélésére is, ezért szeretik az ilyen összejöveteleket. Végül arról faggattam előbb a gyengébbik nem képviselőit, hogy viselték első tetkójuk elkészítését.”nagyon paráztam előtte, hogy fájni fog, de igazán kellemesen csalódtam. Azóta már többet is csináltattam.”Ugyan ez a fiúknál így néz ki”toljad csak, ez akkor az igazi ha fáj.”

Ezzel kapcsolatban egyik alkotó így emlékezik.”változó ki hogy bírja ezt. Volt egy lány aki szeretett volna egy szép kis tetkót felvarratni. Leült és az első egyenes vonal után felállt hogy nem bírja tovább. Ő azóta sem jött vissza fojtatni. Van viszont már egy tetkója így is, egy csík. Van viszont aki pár szisszenéssel elviseli hogy szinte teljesen kidekorálják.”

Érdekességként pedig azt a német sztorit mesélte el Artúr, amikor unokája elhozta a 62 éves mamit egy tetkóra. El is készült az alkotás, de a kíváncsiság fúrta az alkotó oldalát, és rákérdezett mi vitte rá, hogy ennyi idősen csináltassa meg első tetoválását. A válasz egyszerű volt. Két hónapja meghalt a férjem, most már senki sincs aki megmondja mit szabad és mit nem.

Fő attrakciónak mégis az tűnt mikor a különös egyéniségnek számító műsorvezető helyet szorított tetovált testén a rendezvény tetoválóinak, hogy mellkasára varrják névjegyüket.

A kissé hosszabbra nyúlt írásomért most kérek elnézést, de a hozzá mellékelt képanyag ennyit igényelt.

képgalériám a nyugat.hu oldalon látható.