2017. február 9.

Solymosi Péter volt az idei Bájoló második vendége, aki saját verseit és dalait adta elő a Berzsenyi Dániel Könyvtár előadótermében.  Nagy Éva könyvtárigazgató üdvözlő szavai után Boros Ferenc a bevált kérdéssel indított, vagyis honnan jött a zenélés iránti szeretet? Pétert a bátyja avatta be a gitározásba, de a dalírás már korábban is jelen volt az életében. Már 14 évesen zenélt egy bandában, ahol az emo stílust képviselték. Saját bevallása szerint nem volt sok rajongójuk, mégis lelkesen felléptek mindenhol, ahová hívták őket.  Az első komolyabb megmérettetése 2012-ben, a Csillag Születik tehetségkutatóban volt, ahol bejutott az első 72 helyezett közé. Itt „túlélte Puzsér tüzét”, vagyis nem tántorította el a zenéléstől a kritikus zsűritag sem.  

Péter ízlését és a művészetét az 1960-70-es évek magyar zenészei alakították: a Kex zenekar, Cseh Tamás, Másik János, Bereményi Géza. A kortárs zenészek közül Lovasi András és Beck Zoli szövegei voltak hatással rá. Az irodalomból József Attilát említi, akivel a társadalmi kirekesztettsége miatt érez rokonságot. Péter a szombathelyi művészeti szakközépiskola tanulója volt, textil szakon végzett. Egy ideig Budapesten egy divattervezőnél is dolgozott. Ez az időszak arra volt jó, hogy rájöjjön, mit szeret igazán – a zenélést. Az önismeret fontos számára, a kicsapongó időszaka után már tudja, mit vár az élettől, mik a céljai. Ez a tudatosság, és önreflexió visszatér több versében-dalában is. A dalírás és a versírás közül előbbit tartja könnyebbnek, mivel ott a gitárral már megteremti az adott dal hangulatát és erre épülhet rá a szöveg. A vers esetében viszont mindezt jól megválasztott szavakkal kell megoldania. A dalai és versei rengeteg töredékből épülnek össze az idők alatt, folyton jegyzetel és képes órákig finomítgatni egy-egy mondatot.  Péter projektje az Örömutca, amiben az eddig megalkotott versek és dalok szerepelnek, egy-egy életszakaszt jelképezve egy ’házba’ szervezve. Az Örömutca színpadra szánt szövegként íródik, de a tervek szerint megjelenhet nyomtatásban, hanganyag és firkák melléklettel is, ami az egész eddigi művészetét magába foglalja majd.  Az est során Péter több versét és dalát előadta, amelyek a magány tematikájától haladtak a boldogság, a párkapcsolat világa felé. Lágy dallamok, érdekes gondolattársítások és természeti képek jellemzik a dalait. Az évszakok motívuma is feltűnik a bemutatott művekben: a télhez kapcsolódtak a gondok, a magány; a tavasz a nyitás, az utazás, a nyár a boldogság, a szerelem érzését hozta magával. Ezen a februári estén a nyári Balatont is szemünk elé idézte a Legszebb csodám vagy a Balatoni nyár című dalaival.

(Waldinger Dóri írása)

További fotóim a nyugat.hu oldalon láthatók.,