2015. augusztus  8.

Iszonyatos tűzerővel támadta a Török a kőszegi várat a szombati ostromnapon. Augusztus nyolcadikán kora délután érkeztem a kisvárosba, hogy részese lehessek ismét az eseménynek, hogy átszellemülten hatása alá kerüljek a kor történéseinek. Ahogy a korábbi években is, úgy idén is hiányoltam az érkezők fokozatos ráhangolását. Vonattal érkező turisták, hosszasan sétálnak a városközpontig, és egy két plakátot leszámítva szinte nyoma sincs ez idő alatt annak, hogy mekkora rendezvény részesei lehetnek, ha beérkeznek a központba. Sehol egy levágott fej, véres kard, kopja, vagy török turbán. Vagy a vonatról leszállókat ijesztgető török, aki mondjuk azonnal elrabol egy szép szőke menyecskét az érkezők közül. Ebből azonnal mindenki értesülhetne arról, hogy ez nem ez hétköznapi időszak. Ezek hiányában komótosan beballagtam a nagy események helyszínére. Gondolom a nagy hőség is oka volt annak, hogy nem találkoztam hatalmas tömegekkel. Kényelmesen átlátható, és átjárható volt a belváros, a vásár, a büféstandok. Az árnyékos teraszok voltak talán népszerűek ekkor még. Onnan szépen látható volt akár a gólyalábasok produkciója, vagy épp a hastáncosok fellépése. De még ahhoz sem kellett elhagyni a jó kényelmes pozíciót, hogy a megszokott felvonulást, a védő és támadó csapatok bevonulását végigkísérjük. Erre 17 óra magasságában került sor, és lényegesebben több érdeklődőt vonzott mint ahogy előtte gondoltam. Ez után viszont már folyamatosan érkeztek az érdeklődők, nézelődők, vásárlátogatók, és finom falatokra vágyók. Hiszen idén sem volt ez utóbbiakban hiány. Az szűk utcákat átjárták a jobbnál jobb illatok. A várudvarból időnként érkező mini lángos kóstoló, pedig csak fokozta a vágyat egy hatalmas falatozáshoz. A közelgő harci helyzetet, azaz a vár ostromát jelezte a tömeges áramlás a vár oldalához, és a készülődés a katonai táborhelyeken. Az érdeklődés láthatóan töretlen e téren. Feszült figyelem előzte meg az első lövéseket, de ekkor még nem is gondolta senki, hogy mekkora tűzerővel fogja támadni az ellenség a várat. A forgatókönyv ismét változott, érdekes és látványos volt. Az ágyúk lövéseitől a föld is megremegett alattunk, a látvány pedig egészen lenyűgöző volt, hiszen a tűz, és füst hatás mellett az ágyúcsőből kilövellő törmelékdarabok igazi, valósághű hatást keltettek. Ahogy az összecsapások is nagyon élethűek voltak. A létrán mászó török, épp úgy kapta a fizet a dézsából, ahogy az meg volt írva, a létrák pedig úgy dőltek, hogy épp csak el tudtak ugrani előle néha. Egyszóval szépen át lehetett élni az egy órás csatában, az egykor itt zajló események lélektani hatását. Azt is fontos megemlíteni, hogy az imádságnak mekkora ereje van. A védő csapat a csata megkezdése előtt, épp úgy mint ellenfeleik imádkoztak, és imáikba Szent Mártont nevét is belefoglalták. Ezért a csata végén mindenki nagy meglepetésére a vár falai közt megjelent Szent Márton a katona. Megsegítve a várvédőket. A csata így hamarosan véget is ért, csakhogy ezúttal a gyász helyett, itt további szórakozás következett egészen késő estig. Sőt akinek van kedve, továbbra is maradhat ebben a korban, hiszen a Félhold és Telihold elnevezésű rendezvény tovább tart, egészen augusztus közepéig.

További fotóm a nyugat.hu  és a  vaskarika.hu  oldalakon láthatók.