2016 április 14.

Meg kell mondjam, minden évben mikor eljön az ősz, és annak is a végén járunk, abba én kicsit mindig belehalok. Nehezen viselem ezt a fajta elmúlást, ami látványában, színeiben, fényeiben, illatában is lenyűgöző. Készítek is rengeteg fotót ebben az időszakban. Talán legtermékenyebb időszak ez képek terén. Utána a tél az kicsi örömökkel próbál vigasztalni. Mutat ezt azt magából, ha épp kedve van. Persze ez is némiképp megörökítésre kerül, de mennyiségileg meg sem közelíti más évszak termését. És mikor lassan cammogva kivonul a hideg, borongós sötétség életemből, és kismadarak dalolnak hajnalban az ablak előtt, kezdek újra éledezni, szemem nagyra nyílik, friss virágok illatából szippantok, és az első tavaszi fűnyírás utáni illat már tudatja velem, hogy itt az idő. Új időszámítás jött el. Ismét tavasz van. Nos ekkor vannak reggelek, amikor úgy ébredek, hogy ma csak fotóznék, szépeket, vidám dolgokat, szép virágokat jó hangulatú embereket. Így készülnek az ilyen képgalériák mint ez is, a tavasz 17 pillanatáról. Nézegessétek olyan szeretettel, ahogy készítettem, és ahogy most kínálom.   

A tavasz 17 pillanata egyben, a képgalériák közt látható ide kattintva.