2015. május 20.

Ismét egy érdekes, és látványos előadásnak lehetett részese, aki ellátogatott a Vasi Múzeumbarát Egylet évek óta futó „Gyűjtemények gyűjteménye” című sorozat 2015. május 20-ai rendezvényére, Szombathelyen a Savaria Múzeumba. A vendég ezúttal Kovács István technikai gyűjtő volt, Tóth Kálmán múzeumpedagógus pedig a „vonal másik oldalán”, vezette a beszélgetést S hogyan is került Kálmán a vonal másik oldalára? A technikatörténeti kollekciók irányába tett kitekintés e napon a telefonok múltját, és jelenét kutatta, István (továbbiakban Pisti) segítségével. Pisti a telefonok megszállottja, aki a hangtovábbítás használat köréből kikerült eszközeinek széles körével rendelkezik. A távközlési gyűjteménye, meghaladja a háromszáz darabot. A múzeumban pedig egy rögtönzött kábeles telefonhálózat épült ki, amit mindjárt az elején próbára is tettek. Természetesen a beszélgetés nem e vonalon zajlott végig, de néhány korabeli eszköz mind a mai napig hadra fogható volt. Így például egy esőlemezes központ is, ami igazán ősréginek mondható. A befutó hívást egy lebillenő lemezke jelezte a központosnak, aki aztán a vonalakat csatlakozó dugóval végződő hosszú kábelekkel kötötte össze. Szó esett többek között a katonai vonatkozású eszközökről, a híres nevezetes piros telefonokról, és nem utolsó sorban a telefonos kisasszonyokról is. A kedvesen csengő barátságos hangról, akiről csak hangja után alkothattunk képzeletbeli képet. S hogy a képalkotás jobban mehessen tudni kell róluk, hogy munkájukat kék egyenruhában, és piros orrú sárga cipőben végezték. Az sem véletlen, hogy a gyűjtő nagyon hosszú ideig a Matáv munkatársa volt. Ahogy az a kisgyermek kori kép sem véletlenül került a vetített képek közé, amin egy tárcsás játéktelefon van a kezében. Első telefonjuk egy klasszikus darab, a zöld színű tárcsás telefon volt. Ez volt szinte minden háztartásban az első készülék. Ahogy telt az idő lecserélődtek Pistiéknél is a készülékek, mindig újabb, modernebb hangtovábbító eszköz lépett munkába. A régiek pedig félrerakva sorakoztak egy dobozban. Ekkor jött a gondolat, hogy az előd eszközöket is fel kellene kutatni, és egy szép gyűjteményt összerakni belőlük. Ez hamarosan meg is valósult. Egyre régebbi, egyre különlegesebb telefonok, telefonközpontok kerültek birtokába. Gyűjteménye előbb elfért egy polcon, majd több polcot is beállított a tárolásukra. Ezek szépen megteltek, de mostanra már ezeken sem férnek el kényelmesen. Egymáson, szorosan összezsúfolódva várják egy új korszak kezdetét, amit egy kiállító tér jelenthetne nekik. Ennek megtalálására tett kísérletet egy Facebookon közzétett felhívással, melyben egy kiállítóteret, helyiséget keres telefonmúzeuma számára. Sajnos igen kevés visszajelzést kapott, pedig szívből szeretné, ha értékes gyűjteményét nem kellene Szombathelyről, a megyéből, egy távolabbi helyre elköltöztetnie. Véleménye szerint olyan sok üresen álló épületrész, helyiség van a városban, ami alkalmas lehetne erre, csupán a szándék hiányzik. De bízik benne, hogy előbb utóbb érdekesnek találja valaki, felkarolja törekvését, és lesz egy szombathelyi telefonmúzeum. A készülékek kisebb csoportjait már kiállította többek közt Sében, Náraiban is. Ezeken a helyeken nagy érdeklődést tanúsítottak a látogatók. A beszélgetést egy múltidéző totóval tették érdekesebbé, majd akár kézbe is vehették a régmúlt időket idéző telefonokat. A rögtönzött mini kiállítás első darabja egy katonai gyakorló morze mellett egy kurblis telefon volt, az utolsó pedig egy érintőképernyős Sony xperia, ami már semmilyen formában sem hasonlít egy igazi telefonkészülékre.

További fotóima  nyugat.hu oldalon láthatók.