2016. március 10.

Az idei utolsó Bájoló programsorozat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban egy visszatérő vendéggel zárult: Poócza Nonsense Andrással beszélgetett Boros Ferenc, aki az eltelt egy év változtatásairól és terveiről kérdezte a fiatal dalszerzőt, énekest. Az elmúlt egy év több változást is hozott András életében: Budapestre költözött párjával, elindult a felnőtté válás útján, ennek szépségeit és árnyoldalait ízlelgeti. Ahogy mondja, kezd szervezettebb lenni, jobban a jelenre koncentrál. András zene iránti szeretete már gyerekként elkezdődött, nagymamája volt az első zongoratanára, később gitározni is megtanult. Az együttesben való zenélésbe is hamar belecsöppent – az általános iskolai szárnypróbálgatásoktól a komolyabbakig. A több fázison áteső Skicc, majd az Andersen meghalt, jelenleg a Manuphanktúra frontembere. A vers és dalszövegírói munkássága is fontos az életében, ezen az estén inkább ez az elmélkedős, dalszerzős énje mutatkozott be. Ami motiválja egyrészt, hogy a saját érzéseit, sérelmeit, problémáit ezáltal kiadja magából, másrészt szereti azt a gondolatot, hogy egy hallgatójának lehet, hogy egy szó, egy sor fog segíteni megérteni valamit magában, vagy elindítani benne egy folyamatot. A vers vagy dal írás nem megy könnyen számára – először megszületik egy dallam, utána jöhet a szöveg, de ez rengeteg változtatáson átmegy mire késznek nyilvánítható.  A készülő kislemezre még várnunk kell egy darabig, mert nehezen megy a kiválasztás folyamata. Ahogy András mondja, ez nem csak 3-4 szám, hanem az általa létrehozott nagy dal részletei, egy végtelenített dalfolyam egy-két kiragadott részlete. Jelenleg a pesti élet nehézségei mellett a dalait tölti fel YouTubera, és tervben van a Facebook oldalának beüzemelése, ahol nem csak a dalait, hanem verseket, vagy novellákat is megosztana.  A jövőre vonatkozó terveiben szerepel a továbbtanulás, megtalálni azt a munkát, amivel szívesen foglalkozna később. Zenei téren biztos pont, hogy az Andersen meghal folytatódni fog, illetve szeretne akusztikus fellépéseket Budapesten. Nagy álma pedig, hogy több városban összeverbuválna egy-egy bandát, akikkel időnként felléphetne. Szerinte így lehet a legtöbbet tanulni a zenélésről – ha egymást beavatják az apró trükkökbe.

További fotóim a nyugat.hu oldalon láthatók.

Fotóimat ezúttal is a Bájolós beszámolóiról ismert Waldinger Dóri írása színesíti.