2015. augusztus 29.

Sokaknak már év elején feltűnik egy bejegyzés a programnaptárjukban .Augusztus utolsó szombatja: Sitke Rock fesztivál. Ezért nem véletlen, hogy visszatérő arcokkal is találkozunk évről évre. 29. alkalommal, ahogy ez egy fesztiválhoz méltó, ragyogóan szép napsütésben tölthettünk el kedvenc rock zenekaraink, barátaink társaságában, egy kellemes délutánt, estét a sitkei Hercseg-hegyen. Már érkezésemkor kellemes meglepetések értek Harmincnégy éves kisbuszommal begördültem a jól ismert, hatalmas parkoló területére, ahol díjmentesen lehetett parkolni. Igazán pozitív színben tűnt fel máris a szervezés, még a hatalmas port is feledtette a gondolat, hogy itt nem húzzák le az embert azonnal. A motorosok számára szerényen elkerített rész volt kialakítva, ahol sátrat verhettek, bográcsozhattak. Közéjük léptem pár fotóra, azonnal étellel itallal kínáltak, nagyon barátságos társaság volt. Hiába a motorosok egy más világ. A fesztiválra érkezők hatalmas hűtőtáskákkal, pokrócokkal, székekkel zökkenőmentesen juthattak a buli helyszínére. Ott aztán a hatalmas területen mindenki letáborozhatott kényelmesen. A kora délutáni koncertek szerény érdeklődéssel mentek le, de a legendás Piramis együttes fellépésére már többen érkeztek. Majd az őket követő Örökség már többeket csalt a küzdőtérre, azaz a színpad elé. Az ő fellépésük arany színű naplementével zárult. Ezt azonnal csodaszép látványával követte a kápolna mögül előtűnő hatalmas telihold, ami egész éjszaka bevilágította a fesztivál helyszínét. Ekkor már a mai napig hihetetlen varázserővel, és lendületes előadásmóddal rendelkező Lord csapott a húrok közé, hatalmas füst, és fényorgia társaságában. A rajongók tábora pedig, ahogy ez mindig is lenni szokott megszámlálhatatlan volt. A végét sajnos már látni sem lehetett hiszen a fények addig már nem világítottak el, ahol a tomboló közönség véget ért. Ezen az estén ezt már tovább fokozni nem lehetett, de a következő két zenekar sikeresen szinten próbálta tartani. Ők voltak a Road, és a Hooligans. Távozásomkor még egy kis nosztalgiázásra is volt lehetőségem. A domb tetején leheveredtem a földre, végig lehetett látni a hold fényében az egész helyszínt. Végén a kápolnával, színpaddal, kivetítővel, és eszembe jutott mikor még szinte gyerek fejjel először jártam itt. Akkor is szinte ugyan ezt láttam innen, a hangulata is az volt, de mégis egészen más volt akkor minden. Ettől persze még most is épp olyan jól éreztem magam, mint akkor. Ez a hely és a stílus varázsa.

További fotóim a fesztiválról  a nyugat.hu  oldalon látható.