class="mod-forum">
Filmhez való kötõdésem történetét mutatom be röviden.
Mint ahogy a fotózás ismerete és szeretete, hasonlóképp a filmkészítés varázsa is édesapám érdeme.
Ugyanis a 70-es évek elején, beszerzett egy Szovjet gyártmányú normál 8mm-es filmfelvevõt és a lejátszáshoz szükséges, ne is mondjam milyen gyártmányú filmvetítõt is. A felvevõ jellegzetessége volt hogy nem elektromos motor hajtotta hanem fel kellett húzni mint egy nagy csörgõ órát. Mikor ez letekerte magát újra felhúzás. A benne használatos film 2 oldalas volt amit félidõben meg kellett fordítani. Mikor ez is lefogyott ezt be kellett adni az offotért szaküzletébe, ahonnan Budapestre küldték elõhívásra. Ott aztán szét is választották a kétoldalt, és így kaptuk vissza vetíthetõ állapotban. Egy ilyen film hossza mindössze kb. 3 perc volt. Úgy hogy nagyon is át kellett gondolni a jelenetek hosszát. Na és hogy a szépségét még fokozzam e technikának el kell mondanom, hogy e felvevõk nem rögzítettek hangot. Tehát miután elkészült a film lehetõség volt arra hogy a film szélére jó pénzért hangcsíkot ragasszanak és e csíkra egy arra alkalmas vetítõ segítségével lehetett utólag zenét tenni vagy szöveget alámondani. A hibás vagy nem tetszõ részeket valóságosan ki kellett vágni. Akár olló vagy egy speciális vágó eszköz segítségével. Összeillesztése acetonos ragasztóval vagy átlátszó ragasztóval (tixó) történt.
Ezzel a kamerával készült jó párcsaládi felvétel, de mint ahogy a fényképezõ gép ez is hû utitársa volt apámnak. Különbözõ városi esményeket rögzitett vele.
Én mint utód ezt is érdekesnek véltem és néha kézbe is vettem. A készült filmtekercseket pedig mind a mai napig megõriztem. Ennek is köszönhetõ hogy most ezek digitalizált változatából is tudok mutatni egy kis részletet. Címe Robbantások a 70-es években.
Késõbb a 80-as évek leg elején adódott lehetõség hogy filmes csodálatomat szakmai tudással is párosíthassam. Részt vettem a MAFSZ álltal szervezett
filmes képzésen, minek végén több témakörben elméleti vizsgát kellett tenni valamint egy megrendezett kész vizsgafilmet is el kellett készíteni.
Itt már kis tehnikai elõrelépés volt ugyanis a normál-8 helyett szuper-8 lett, de a film hossz az eljárás a vetítésig szinte ugyan az volt még mindig.
Az említett vizsgafilm szintén megmaradt és a saját filmjeim oldalon megtekínthetõ.
Ezt lelkesen elkészített 2 film követte. Egy1981-es koncertfelvétel a szombathelyi szabadidõ központban rendezett rockfesztiválról, majd egy riportfilm Kovács Katalin énekesnõvel. Az elõbbi szintén elérhetõ itt. A riportfilm egy barátom megbízásából készült ezért sajnos nem az én arhívumomban található.
És sajnos a hagyományos filmkészítés, kissé körülményes és cseppet sem költségkímélõ mivolta miatt mellékvágányra terelõdött.
A filmek visszatérése életembe pár évvel késõbb a videó kamerák megjelenésekorjött el. A technika viszont rettentõ nagyot lépett elõre most , és az óta is
folyamatosan. Ezt próbálom én is követni, ugyanis azóta nem került mellékvágányra a filmkészítés.
Családi eseményeken rendezvényeken koncerteken vagy bár hol feltünhetek hogy egy kis filmecskét összehozzak.
Nagy örömmel örökítem meg barátaim ismerõseim nagy eseményeit. Ezekbõl a filmekbõl is szeretnék kis ízelítõt adni. Egyenlõre még nem sok került fel de folyamatosan bõvítem a bemutatók számát. Több kis filmem megtekínthetõ az indavideo és You-Tube oldalamon .
Összeszedve ennyi lett volna filmes kötõdésem.
Kötődésem a film és videókészítéshez.
Mint ahogy a fotózás ismerete és szeretete, hasonlóképp a filmkészítés varázsa is édesapám érdeme.
Ugyanis a 70-es évek elején, beszerzett egy Szovjet gyártmányú normál 8mm-es filmfelvevõt és a lejátszáshoz szükséges, ne is mondjam milyen gyártmányú filmvetítõt is. A felvevõ jellegzetessége volt hogy nem elektromos motor hajtotta hanem fel kellett húzni mint egy nagy csörgõ órát. Mikor ez letekerte magát újra felhúzás. A benne használatos film 2 oldalas volt amit félidõben meg kellett fordítani. Mikor ez is lefogyott ezt be kellett adni az offotért szaküzletébe, ahonnan Budapestre küldték elõhívásra. Ott aztán szét is választották a kétoldalt, és így kaptuk vissza vetíthetõ állapotban. Egy ilyen film hossza mindössze kb. 3 perc volt. Úgy hogy nagyon is át kellett gondolni a jelenetek hosszát. Na és hogy a szépségét még fokozzam e technikának el kell mondanom, hogy e felvevõk nem rögzítettek hangot. Tehát miután elkészült a film lehetõség volt arra hogy a film szélére jó pénzért hangcsíkot ragasszanak és e csíkra egy arra alkalmas vetítõ segítségével lehetett utólag zenét tenni vagy szöveget alámondani. A hibás vagy nem tetszõ részeket valóságosan ki kellett vágni. Akár olló vagy egy speciális vágó eszköz segítségével. Összeillesztése acetonos ragasztóval vagy átlátszó ragasztóval (tixó) történt.
Ezzel a kamerával készült jó párcsaládi felvétel, de mint ahogy a fényképezõ gép ez is hû utitársa volt apámnak. Különbözõ városi esményeket rögzitett vele.
Én mint utód ezt is érdekesnek véltem és néha kézbe is vettem. A készült filmtekercseket pedig mind a mai napig megõriztem. Ennek is köszönhetõ hogy most ezek digitalizált változatából is tudok mutatni egy kis részletet. Címe Robbantások a 70-es években.
Késõbb a 80-as évek leg elején adódott lehetõség hogy filmes csodálatomat szakmai tudással is párosíthassam. Részt vettem a MAFSZ álltal szervezett
filmes képzésen, minek végén több témakörben elméleti vizsgát kellett tenni valamint egy megrendezett kész vizsgafilmet is el kellett készíteni.
Itt már kis tehnikai elõrelépés volt ugyanis a normál-8 helyett szuper-8 lett, de a film hossz az eljárás a vetítésig szinte ugyan az volt még mindig.
Az említett vizsgafilm szintén megmaradt és a saját filmjeim oldalon megtekínthetõ.
Ezt lelkesen elkészített 2 film követte. Egy1981-es koncertfelvétel a szombathelyi szabadidõ központban rendezett rockfesztiválról, majd egy riportfilm Kovács Katalin énekesnõvel. Az elõbbi szintén elérhetõ itt. A riportfilm egy barátom megbízásából készült ezért sajnos nem az én arhívumomban található.
És sajnos a hagyományos filmkészítés, kissé körülményes és cseppet sem költségkímélõ mivolta miatt mellékvágányra terelõdött.
A filmek visszatérése életembe pár évvel késõbb a videó kamerák megjelenésekorjött el. A technika viszont rettentõ nagyot lépett elõre most , és az óta is
folyamatosan. Ezt próbálom én is követni, ugyanis azóta nem került mellékvágányra a filmkészítés.
Családi eseményeken rendezvényeken koncerteken vagy bár hol feltünhetek hogy egy kis filmecskét összehozzak.
Nagy örömmel örökítem meg barátaim ismerõseim nagy eseményeit. Ezekbõl a filmekbõl is szeretnék kis ízelítõt adni. Egyenlõre még nem sok került fel de folyamatosan bõvítem a bemutatók számát. Több kis filmem megtekínthetõ az indavideo és You-Tube oldalamon .
Összeszedve ennyi lett volna filmes kötõdésem.