Minden ami a fotózáshoz köt.
Pár gondolat arról hogy s mint kerültem a fotózás és
filmezés vonzásába.
filmezés vonzásába.
Valószínű hogy örökletes hajlamok vezettek ide,
ugyanis nagyapám aki sajnos már nincs köztünk,
festőművész volt, és zenész.
ugyanis nagyapám aki sajnos már nincs köztünk,
festőművész volt, és zenész.
E mellett rengeteget fotózott .Sok helyre eljutott
mint magánember, mint zenész.
Ezeken a helyeken sok fotót készített.
mint magánember, mint zenész.
Ezeken a helyeken sok fotót készített.
kettő kép munkáiból:
Fotói javát otthoni rögtönzött "fotólaborjában" ami
legtöbbször a fürdőszoba volt, készítette el.
Pár dolgot már akkor nagy csodálkozó szemekkel figyeltem.
legtöbbször a fürdőszoba volt, készítette el.
Pár dolgot már akkor nagy csodálkozó szemekkel figyeltem.
Festményeiből és fotóiból viszonylag kevés maradt meg.
Ezeket a hajlamokat és technikai fogásokat örökölte meg édesapám is.
Ő sokáig gépkocsivezetőként dolgozott, így szintén sok helyre eljutott.
Természetesen soha nem hagyta otthon fényképezőgépét sem.
Jó sok eseményt látott amiket sorban le is fotózott. Legyen az baleset, felvonulás vagy bár mi. Mind e mellett kedvelte a szép tájakat is.
Fotózott óvodás iskolás rendezvényeken. Jelentek meg képei néhány napilap oldalain is.
Képeit szintén maga készítette el vagy otthon a megörökölt laborfelszereléssel, vagy a munkahelyi fotólaborban.
Az igazi fotós alapokat tőle tanultam meg. A gép legapróbb beállításait vegyszerek használatát, negativ és képelőhívásokat, trükköket, és mindent ami a fotózás maga.
Pár kép az ő munkáiból:
Sajnos Ő sem ajándékoz meg több képpel, sem okos trükkel.
Végül itt vagyok én a nagy fotós örökségemmel. Nagyapáról-Apáról átszálló fotózási hajlammal lelkesedéssel.
A fotózás mint olyan úgy látszik öröklődő hajlam, ugyanis papa munkálkodása kedvet csinálhatott édesapámnak és mindkettőjük munkásságát látva nekem is . Úgy hogy volt az az időszak is életünkben mikor 3 fotós volt jelen a családban. Gondolom ebben az időben megöröklődhettek a fényképező gépek is. Volt a Papa régi gépe ,nekem egy Smena 8-as cseppet sem autómat gépem Apunak meg egy Zenit tükrös gépe amit én örököltem meg mikor ő Praktikára tért át .Hatalmas csattogtatások voltak akkoriban. Iskolai kirándulások farsangok meg bár mi, nem létezett gép nélkül. Imádtam. Ami még sokat dobott ezen hogy én is részt vehettem a képek életrekeltésében, a már említett kis laborunkban. Sokszor egész estékre bevonultunk a fürdőbe a cuccal, besötétítés, vegyszerek keverése nagyítógép, szárító hú. És máris jöttek elő a képeink. Igazi élmény volt . Középiskolában is részt vettem az ottani fotós csapatban, ott is volt fotólabor. A honvédségnél is foglalkoztam fotózással és előhívással is. Katonakönyvekbe ,leszerelési emlékkönyvbe készültek a fotók. A 80-as évek elején elvégeztem egy filmes tanfolyamot is, de erről bővebben a videós oldalon írok.
Megragadtam minden utazást és minden családi és baráti kérésre szívesen elmentem fotózni. Mégis ami legközelebb áll mai napig hozzám az a természetfotózás. Minden évszakban új szépséget vélek felfedezni. De amúgy bár miben ha látok valami extrát azonnal lefotózom. Persze nálam egy idő után eljött a digitális korszak. Így érthetően jóval több kép készül, de igazi mélységében nem lehet egy lapon említeni a régi filmes korszakkal.
Pár kép munkáimból:
További fotók válogatott formában természetesen a saját fotóalbumok résznél megtekínthetők.